Tavasz

2008 április 14. | Szerző: kissmo

 Csodálatos hétvégénk volt. Ezért nem is jelentkeztem, nem zárkóztunk a szobába, hanem kiszabadultunk az erkélyre és a kertbe.

Már csütörtökön elkezdődött a nagy csavargás. Kiruccantunk a nővéremékhez. Aztán pénteken átmentünk anyukámékhoz, és a kertben időztünk. Hatalmas feltöltődés volt! Aztán szombaton erkély és séta Petivel. Imádok az erkélyen reggelizni, és végre a tavasz első melegebb napsugara lehetővé tette: Manócska ringott a babakocsiban, mi pedig reggeliztünk.

És végül a vasárnap feltette az i-re a pontot. Igaz levegőzni nem tudtunk, mert nem volt olyan jó idő, de klassz volt babával visszatérni a családi fészekbe. A nővérkém is hozta a kislányát. Tündér volt, főként ahogy Manócskával bánt. Teszek majd fel képeket. Önmagukért beszélnek.

Meseolvasás…

Nagyival mindenki…

Manócska nagyon rendes volt velem a hétvégén. Hagyott aludni, csak egyszer ébredt éjjel. Reggel pedig eljátszott az ágyában egészen addig, amíg be nem mosolyogtam reggeli köszöntésre 9-kor. Szuper! Még a végén ki is alhatom magam.

Éljen a tavasz

2008 április 11. | Szerző: kissmo

 Annyira szép idő van! Éljen a tavasz! Úgy szeretem a zöldellő természetet, a madárcsicsergést. És végre kicsit ki is szabadulhatunk Manócskával!

Alvás a szabad ég alatt…

Közelebbről…

Tudor őrzi az álmom…

A héten már a második napot tölthetjük a szabadban. Manó akkorákat alszik a friss levegőn.Szinte föl sem ébred szopizni, csak csukott szemmel sír. Ráteszem cicire, eszik. Büfiztetés közben pedig bealszik a vállamon. De addig nem aggódom, amíg éjszaka alszik. Habár elég későn sikerül az ágyába tenni. Sajnos mi a Petivel elég késői baglyok vagyunk, így csak kb 11 körül kerülünk ágyba, vagy még később. Manót pedig hiába tesszük előbb a kiságyba, megérzi, hogy egyedül van, és ordít. Persze a nappaliban hatalmasakat alszik ilyenkor is, vagy cseveg velünk. Ez biztosan azért is van így, mert a Peti elég későn jár haza, nagyjából a Széf közben. (Sajnos este már az alapján mérem az időt, mi megy a tévében. Fél 5-től tvfüggő lettem.) És ha apa hazajön, akkor kezdődik az élet, és ebből Kicsimanó sem szeretne kimaradni. Érthető, csak azt nem tudom, hogy mi lesz később. Most még nem zavaró. 11-kor van általában az utolsó szopi, utána pedig csak kb 4 körül ébred fel enni. És mivel úgyis kel éjszaka, inkább reggel hagyjon aludni. Na majd meglátjuk! Mondjuk, ő érkezett hozzánk, így ő is kell, hogy alkalmazkodjon hozzánk. Nem tudom elképzelni, hogy lesz idő,amikor 10előtt lefekszünk. Mondjuk hulla is vagyok! Hol van ez a 6 óra az anyaság előtti 10 órás alvásigényemtől???? De az áldozat tesz nemessé!!!

Mennem kell, mert Manó ébredezik a babakocsiban. Laptop becsuk, cici kicsomagol! 🙂

Így alszom én…

Visszatértem

2008 április 10. | Szerző: kissmo

Ott tartottam, hogy elindultunk a kórházba. Amint megérkztünk összefutottunk még három izgatottan toporgó pocakos mamával. Hiába, front volt.

Innentől jelen időre váltok, mert miközben írom szinte újra átélem az eseményeket. Néhol rövidítek, csak címszavakat írok, de azt hiszem, így is érthető lesz.

Csengetés – kedves hölgy bekísér az öltözőbe – öltözünk – izgulunk – várunk – fájok – vizsgálat – semmi tágulás – nst – várunk – álmosak vagyunk – nyit a büfé – fájok – csokit eszem – nst – fájok – üdítőt iszom – megjött az orvosom – megvizsgált – semmi tágulás – várunk – fájok – Peti bemegy dolgozni – fájok – várok – nst – unatkozom – fájok – fáradt vagyok – fáradt vagyok – fáradt vagyok.

Néhány kép a szülészetről…

Délután 4 óra: Az orovosom megvizsgál. Mivel nincs tágulás azt mondja, tovább kell várnunk. Muszáj kicsit tágulnom. A szülésznő továbbra is állítja, hogy ezek még nem igazi fájások. Akkor még nem hiszek neki. Épp eléggé fáj. Bejön a Peti lelket önt belém. Már ő is eléggé zaklatott. Hát még én. De bírom. Örülök, hogy jó helyen vagyok, hallhatom Manócska szívhangját! Az orvosom azt mondja, mostmár gyerek  nélkül nem megyünk haza. Ha nem indulnak be a dolgok, befekszem éjszakára. Na, hurrá!!

Este 6 óra: Ügyeletes orvos vizsgálata alapján irány a kórházi szoba, mert ebből nem lesz még semmi sem. Belenyugszom, de továbbra is fájok. Egyre fáradtabb vagyok, de a fájások nem hagynak pihenni, sem az izgalom! Berendezkedem a szobába. Kétágyasba kerültem, ahogy szerettem volna külön fürdővel, wc-vel, hűtővel. Legalább kicsit otthonos. A család ki van akadva azon, miért nem szedik ki Manócskát, ha egyszer már elindult valami. Én bízom az orvosomban, így nem kérdezem, miért nem. Tudom, oka van!

Este 8 óra: Megérkezik a szobatársam, aki ma szülte 7.gyerekét. Ejha! Tőle kérdezgetem, mennyire kell erős legyen a fájás. Ő már elég tapasztalt. Azt mondta, amíg beszélni tudok, tényleg nem az igazi fájásokat érzem. Fasza!

Este 10 óra: Megérkeztek az igazi fájások. Már értem, miről beszélt a szülésznő. 5 perces kis halálok kb 50 másodpercig, utána mintha csak vicc lett volna az egész. Alvás továbbra is zéró! Nagyon fáj!!! Barátom az óra, sürgetem a mutatót. Legyen már reggel!!!!

Hajnal 4 óra: Pisilnem kell, kimegyek. Véres nyák a betéten. Azt hiszem  a nyákdugó, de már nem nagyon tudok tisztán gondolkodni 2 éjszakai virrasztás után. Úgy érzem, ideje bemennem a szülészetre. Szólok a nővérnek, aki azt mondta, hivatkozzak rá a szülészeten. Mire a szülészetre érek, elfelejtem a nővér nevét. Csengetek, de lehet, hogy nem nyomtam eléggé, mert nem jön senki. Benyitok, megkeresem a szülésznőt. Lebasz, miért nem csöngettem. Nem rohadt mindegy neki! Már nagyon ingerült vagyok, tolerancia is zéró. Nem tudom a nővér nevét, aki küldött, halál ciki. Beszélni sem tudok rendesen, mintha a szám nem azt csinálni amit az agyam kér tőle. De az is lehet, hogy az agyban van nagy zűr.

Hajnal 5 óra: Megvizsgál az ügyeletes orvos. Felhívja a dokimat, aki bejön, mehetek lassan a műtőbe. Bunkó szülésznő rámteszi az nst-t. Miért lenne kedves, császár után biztosan nem kap pénzt! Na jó, lehet, hogy ő is fáradt egy átvirrasztott éjszaka után. Rendben, de én két éjszaka nem aludtam, és fájok. Hagy legyek már én az ingerültebb.

Jön a borotválás: Szerintem életlen, rozsdás pengével. Nagyon húzza a szőröm, miközben bunkó szülésznő pofákat vág. Hát istenem, dzsungel nőtt, mióta nem látok a lábam közé. Jövő hétre terveztem, hogy apa megnyír ott is. Tehetek én arról, hogy előbb történtek a dolgok? Felhívom a Petit. Baromi álmos, tutti visszaalszik! Itt vagyok egyedül egy bunkó szülésznővel, aki mindjárt csövet dug a fenekembe. Hál’istennek egy másik kedves szülésznő jön felém a csővel. Kicsit megnyugszom. Futás a wc, aztán zuhany. Vissza nst-re, minden rendben. Nagyon kell kakilnom, szülésznő sehol. Kiabálnom kellene. Nem, hátha jön mindjárt. Nem jön. Kiabálok. Jön. Nst le, wc. Megjött az orvosom. Végre egy kedves arc. Biztat, fogja a kezem. Megvizsgál. Lefosom. Elnézést kérek, szabadkozom, pirulok. Szörnyű kiszolgáltatott helyzet. Peti sehol. Félek!!!! Szükségem van rá!!!! Infúzió be.

Kb háromnegyed 6: Műtősfiú kerekes ágyra tesz. Totál kész vagyok! Peti sehol! Visszaaludt, biztosan visszaaludt! Egyedül kell végigcsinálnom. Bátorító kézszorítás és csók nélkül! Nagyon félek! Hideg van a műtőben, remegek egész testemben! Áttesznek a műtőágyra! Leszijjaznak. Mint egy elmebeteget. De már lassan az is vagyok az izgalomtól. Végre mégegy kedves arc és hang, az aneszteziológusé! Nagyon kedves hölgy. Mindent mond! Én figyelek, iszom a szavait, eszem a mosolyát. valamivel fel kell töltődni. Nem aludtam két napja, és nem is nagyon ettem, talán két csokit. Szegény Manócska sem evett. Mindjárt találkozunk! 🙂 Spinális érzéstelenítés – zsibbadás -vágás. Az orvosom kedves szavai és az altató orvosé. Ők tartották bennem a lelket, hogy ne féjjek!

6 óra 5 perc: Manócska megérkezik. Sírok, remegek egyszerre amint meglátom a nyugodt arcu kis csöppséget. Nem sír, inkább csak meglepett. Néhány másodpercre látom. Kiviszik, sírok. Az altató orvos fogja a kezem. Megnyugszom kicsit. Kint van és egészséges, a mi lányunk! Hormondömping! Azt sem tudom mit érzek. Zavarodott vagyok, nem hiszem el, ami történt. Varrás, tisztogatás. Kedves csevej az orvosommal. Remegek. Végre kint a műtőből. Peti megérkezik, végre megfogja a kezem, de robognak velem a pihenőbe. Peti láthatta a lányát. Gyönyörű és nyugodt! Boldog, látom az arcán. Már megint sírok. Basszus, ez ezentúl így lesz mindig???

Első kép Róla…

Vissza múlt időbe.

Az első nap szörnyű volt, az utolsó 5 óra fekvés maga volt a pokol. Menni akartam, megnézni a lányom. Este miután nagy nehezen felkeltem már meg is nézhettem, sőt szoptathattam. ÉS Peti is ott lehetett. A büszke apa! Nagyon szeretem! Őt is! És a mi kis családunkat!

A többi kórházi nap: szám szerint még kettő, mert a negyedik nap, tekintettel az állapotomra hazaengedtek. Letagadtam az iszonyú fejfájásom. De szerintem otthon még a fejfájás is jobban elviselhető. Manócska végig velem volt. Igény szerint szoptathattam, nem lett sárga, ügyesen szopott. A tejem be is indult harmadnapra.

Még néhány kórházi kép…

Csodaszép az élet! Csodaszép Manócska!

Ja, kislány! 52 cm és 3200 g. Csak a rend kedvéért! 9/10 Apgar értékkel. Szinte tökéletes, de nekem nem csak szinte.

Az első

2008 április 10. | Szerző: kissmo

 Ma úgy döntöttem, blogot indítok. Hátha sikerül végre naponta írnom. Ámbár ez egy csepp, 7 hetes Manócska mellett nem is olyan egyszerű. Most épp alszik a babakocsiban, miközben mintegy karizom erősítésként a kocsit előre hátra tologatom. Persze a babakocsi kerekeit rögzíteni kell a bolygó kerekek miatt, különben állati nehéz előre hátra tologatni. Mindez természetesen csak most vált világossá, hogy a napi kihívásaim részét képezi pl a babakocsival való közlekedés.

Talán kezdjük mindgyárt az elején, a megérkezéssel:

Manócska 2008. február 16-án 6 óra 5 perckor született a kiírt február 25-i dátum helyett. Leírom hogyan is történt:

Február 14-én volt a szülés előtti utolsó nőgyógyászati vizsgálatom. Az orvos semmi jelét nem látta a szülés megindulásának, így még tervezhettem a következő hétre a tennivalókat. Legalábbis akkor még úgy gondoltam. Nemes egyszerűséggel eldöntöttem, hogy következő héten szülök majd épp a kontrollra érkezés idején. Ember tervez… Persze másképp lett.

Az orvosi vizsgálat után hazatértünk Petivel, és tovább égtünk a várakozás izgalmában. Egészen este 11-ig, amikoris kezdtünk betojni. Fájásaim voltak nagyjából 5-7 percenként. Nem túl erős, de rendszeres fájások. Gondoltam: volt már ilyen máskor is, nem sietünk, várok, majd elmúlik. Feküdtünk a hálóban, és fájtam, nem múlt el! Peti persze aggódott. Én pedig gondolkodni próbáltam: Mikor hívjam fel a dokit? Elvégre legszebb álmát aludhatja most az éjszaka közepén. Peti próbált pihenni sikertelenül, én pedig az óra rabja lettem: számoltam a perceket, és arra gondoltam, Atyavilág még nem készültem fel, de azért nagyon vártam, sürgettem az időt. Végül hajnali 3-kor hívtam a dokit. Ő a császár miatt azt mondta, menjek csak be, majd ott megnézik, mi a szitu!

Irány a kórház. Előtte idegörlő pakolás: minden bent van a táskában? Biztos? Ne felejtsük el a fényképezőgépet és a kamerát? Csatolva igazolom, nem felejtettük el, most még nem.

Otthon még hálóingben hót álmosan…

Már hálóing nélkül. Utolsó pocakfotó…

Folyt. köv., mert Manócska enni kér.