Egy hét összefoglalva
2008 május 26. | Szerző: kissmo
Nos, a nevezetesebb eseményekről:
Petra hangosan kacagott anyukámra, amikor megérkezett hozzánk. A karomban tartottam, kimentünk az ajtóhoz anyu elé. És amikor meglátta nevetett hangosan, aztán volt egy kis gurgula is benne. Legalább 2 percen keresztül így nevetett. Nekem pedig csak potyogtak a könnyeim anyukámmal együtt. Még ilyen megható dolgot! Igazi boldog baba! Lehet, hogy nem vagyok tökéletes anya, de nyugodt lehetek afelől, hogy a gyerekem jól érzi magát a bőrében! És azt hiszem ez a legfontosabb számomra! Olyan kis barátságos! Ma is mosolygott a szomszédokra. Mindenkivel ilyen kedves! Én pedig ilyenkor csak úgy dagadok a büszkeségtől!
Mostanában Petra 2x kel éjszaka. Egyszer éjfél körül, egyszer pedig 3-4 körül. Nem tudom, mi az oka annak, hogy így visszatért a 2x-i ébredésre. Lehet, hogy kevesebb a tejem, és nem tud úgy belakni vele lefekvéskor? Hát, ki tudja. Remélem, nem! Ámbár tegnap olvastam a kisokos könyvemben, hogy 3 hónapos korban még teljesen normális a 2x kelés. Csak nekem fárasztó egy kicsit… Illetve nem is kicsit. Épp elaludnék, már kelhetek is éjfélkor. Alig tudom kinyitni ilyenkor a szemem. Tegnap például rá kellett kézzel segítenem.
Ma találkoztunk a sétapartnerünkkel, akit a fórumról ismerek és itt lakik a színes házakban. 2 órán át sétáltunk és beszélgettünk. Nagyon kedves lány és helyes a kislánya is, Nóri. Petra végigaludta az egész sétát. Úgy látszik mégis vissza kell térnem a napi sétára, mert így jobban alszik, mint az álló babakocsiban a teraszon. Ha belefér az időmbe mindenképpen így lesz. Pláne, hogy mostmár van kivel mennem, így nem is volt unalmas. Gyakorlatilag úgy elszállt ez a 2 óra, hogy csak na!
És ma Kicsimanó nagyon aranyosan játszott a szőnyegen. Imádja a Babazene CD-t, amit a nővéreméktől kaptam karácsomra (iiletve Petra kapta). Eljátszott közben a szőnyegen, pedig előtte már kezdte volna a nyüglődést. Figyelte a hangokat, és közben beszélt a teknőshöz. A szájába vette a teknősön lógó csörgőket is, és rángatta a teki lábát, nézte az arcát. Annyira tündér volt!
És végre elaludt Kicsimanó a hintában. Juhé! Lehet, hogy van még egy altatási módszer a tarsolyomban a napközbeni szundításra. Mondjuk ehhez löknöm kellett a hintát, mint állat. Úgy látszik az én lányom a durva taktilis ingerlést bírja, az nyugtatja meg leginkább.
Mindenki durvának találja a kocsi földhöz veregetős megnyugtató verzióját is. De istenem, ha ez válik be!
Az első oltás
2008 május 20. | Szerző: kissmo
Tegnap Petra megkapta első oltását.
9-re mentünk az orvosi rendelőbe. Természetesen, mint rendesen odaértünk 10 perccel korábban. Kár volt! Nagyon sokan voltak előttünk! Miért? Mert az orvosnál elfelejtkeztek arról, hogy az elmúlt hét hétfőn Pünkösd volt, így mindenkit visszahívtak erre a napra. Na, hajrá! De nem morcoskodom.
Szóval Kicsilány türelmét még a nagyok is megirigyelhetik. Végül 10 után kerültünk sorra. Petra először a pelenkázón nézelődött, mosolygott a szomszéd pelenkázón fekvő kislányra és anyukájára, beszélgetett velem. Később a kezemben nézelődött, aztán a babakocsiban játszott a kezecskéivel. Egy tündér volt! Végül azonban eltörött a mécses. Nem csodálom, keresztülhúztuk az alvásidejét. Szóval, egy kis ricsaj után a kezemben elszenderedett amíg énekeltem neki. Majd betettem a babakocsiba. Annyira aranyos volt! Olyan büszke voltam az én kis csillagomra! Természetesen, akkor kerültünk sorra, amikor Petra elaludt. Mondanom sem kell, hogy magunk elé engedtem két pácienst, hogy legalább egy picit szundíthasson mielőtt bemegyünk.
Az orvosnál kicsit kómás volt, hiszen épp, hogy felébredt már mérlegelték. A végeredmény: 6,15 kg és 62 cm. Szép eredmény nem mondom!!!! A szurinál kicsit sírt, de a karomban hamar megnyugodott! És folytathatta a szundit a babakocsiban. Egészen délután fél 4-ig aludt. Pedig 8-kor evett utoljára. Már gondolkodtam rajta, hogy felkeltem, de végül hagytam aludni. Jobb volt így! Láza nem lett, a szurihely nem lett dudoros.
A múltkor elfelejtettem írni, hogy amikor Nonna nagyival fürödtünk Kicsimanó nagyon megviccelt bennünket. Már a kádban ült, mi pedig épp körüllenkendeztük, hogy milyen cuki, hatalmas recsegéssel megérkezett a vízbe az első sárga áldás. Na, ez nem a búzakalász volt. 🙂 A csöpp manó akkorát szart a vízzel teli kádba, hogy csak na! De a legjobb az arca volt: először meglepődött, majd széles vigyorra húzta a száját a nyelvét kidugva. Mintha csak direkt csinálta volna. Nagyon nevettünk!
Új napok itthon
2008 május 16. | Szerző: kissmo
Mióta hazaértünk rá sem ismerek a lányomra: Nem alussza végig az éjszakát, 4 óránként kér éjjel is enni. Ha leveszem a ciciről éjjel, keservesen sír, nem akar az ágyában aludni, csak a nagy ágyban. Nehezen alszik el este. Sehol nincs a rég megszokott hang nélküli könnyed elalvás. Sír, még akkor is, ha simogatom és énekelek. (Ének nélkül is megpróbáltam, hátha amiatt sírt, de semmi pozitív eredményt nem hozott :-)). Egyszerűen nem értem. Nem hiszem, hogy az utazás zavarta meg ennyire, mert odalent minden zavar nélküli volt az átmenet. Nem értem. Lehet, hogy most kezd öntudatára ébredni? Az a durva, hogy nappal sincs meg a régi napközbeni 3-4 óra alvás zsinórban. Fél óra után kipattannak a szemei, és követeli, hogy foglalkozzak vele. Hiába rázom a babakocsit, hogy visszaaludjon, nincs foganatja. Az is lehet, hogy ez valamilyen fejlődési lépcsőfok, de nagyon meglepő. Majd utánanézek a neten.
A napjaink tehát ennek a furcsaságnak a jegyében telnek mostanában. Este nehéz elalvás, nappal nincs nagyon időm semmire (a lakás romokban hever), örülök, hogy ki tudtam mosni a felgyűlt ruhákat. Én voltam a naív. Azt hittem, ilyen könnyű együtt élni egy csöpp emberrel. Hát, nem. A helyzet egyre csak fokozódik. És hol van még a fogzás???
Nagyszerű felfedezést tettem. Ha Petrát ráteszem a pelenkázóra hason olyan magasra kiemelni a mellkasát és a fejét, hogy én ilyen ügyesnek még nem is gondoltam. Sőt már látni a hasról hátra billenés kezdeményeit is. Hihetetlen. Valószínűleg a kanapén lévő szivacs túl puha ehhez a mutatványhoz. Lehet, hogy ezidáig akadályoztam a mozgásfejlődését? Mindig találok valamilyen ürügyet, hogy rossz anyának érezzem magam. Szörnyű vagyok! Na, de majd most behozzuk a lemaradást: Minden pelenkázás után kicsit hasra fordítom, hagy nyomja csak ki magát. Ha látom, hogy már nagyon nyűglődik, megfordítom. De azért ez a napi 5x néhány perc biztosan meghozza a kívánt eredményt.
Majd elfelejtettem az új szerzeményünk során létrejött hatalmas fürdés-élményt.
Az Egérék odaadták nekünk a “sárgát” még lent Szarvason. Ez a sárga kéremszépen egy kádba helyezhető kis “fotel”, amibe Petrát beleültetve-fektetve végre biztonságban érezheti magát, ezáltal ellazultan apja nyomdokaiba léphet és kedvére lubickolhat az esti fürdésnél. Hát, csúcs amit művel azóta a kiscsaj: Pacsál kezével, lábával és közben vigyorog. Édes pofa! Ez egy szuper találmány!
Események röviden
2008 május 16. | Szerző: kissmo
Nagyon durva mennyi minden történt mióta utoljára írtam. Egyrészt nem voltam gépközelben, másrészt nagyon sok dolog történt, amit inkább megélni szerettem volna semmint csupán leírni.
Tehát jöhetnek a gondolatok az elmúlt fél hónapról.
Éljen május elseje. Voltunk Kicsimanóval Majálison. A nővérkémék szervezték, szerencsére nem is volt messze tőlünk, így fogtuk a babakocsit és rajtahát! Kicsit zajos, kicsit büdös eljutni a főút mentén a helyszínre, de ott már jó kis hangulat fogadott. Az egész kis(s) 🙂 pereputty már ott volt. Bogi hatalmas lelekesedéssel fogadott minket: Petja ajszi? Ezt a kérdést ismételgette. Nagyon ari volt. Kicsilány pedig csak aludt és aludt és aludt. Pedig a végén (4 óra alvás után) már nagyon izgultam, hogy el kellene indulni hazafelé, nehogy szirénás utunk legyen a kajakövetelés miatt. De simán hazaértünk. Ráadásul kemény tempót kellett nyomnunk, mert hatalmas sötét felhők közeledtek. Természetesen esővédő a babakocsira zéró van. Lehet, hogy ez kell legyen a következő beruházásunk. Most hogy jön a nyár a záporokkal. Igaz rövid ideig tartanak, de simán péppé lehet ázni.
A négy napos ünnep további napjai nyugalmasan és boldogan teltek itthon. Egy napra ellátogattunk anyukámékhoz is. A jó levegőn jókat aludt Törppicur. Én meg próbáltam kicsit ejtőzni. És megtörtént a második komolyabb anyanélküliség. (Az első a 6 hetes kontroll idején volt. Akkor Nonna nagyinál az irodában pihent a csöpp angyal, amíg intéztem a muszájt). Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve azt találtam ki, hogy amíg a Petivel utazóágyat nézünk az elkövetkező napok eseményeihez, addig Petrababát anyuéknál hagyjuk. Pont előtte kajált, mi pedig hipp-hopp megjárjuk a Brendont. Anyu bele is egyezett könnyedén, pedig mindkét unoka ott maradt nála, így elkezdhette szokni a dupla műszakot.
Sikerült megvennünk az utazóágyat, de ezután megtörtént, amire senki nem számított: Peugeot kocsink kuplungja szörnyű kerregő hangot adott visszafelé jövet, és a hang csak egyre durvult. Pedig éppen szopira ott lettem volna a lányka mellett. De nem mertünk elmenni így odáig a kocsival, leraktuk a ház elé. Gondoltuk, majd elmegyünk a Szuzkával. Aha, csak mentünk volna: A kulcs anyuéknál maradt. Kocsink van, ki is tudjuk nyitni, de a kormányzárat nem tudjuk leszedni róla (ahhoz csak egy kulcs van). Na, ekkor már nagyon ideges voltam: Lányunk 2 kilóméterre, lassan éhes is lesz. Milyen anya vagyok? Cserben hagytam…. Aput hiába hívtam volna, hogy hozza el a törpénket, mert már ivott egy sört, így nem ülhet volán mögé. Ha elindulunk busszal, amíg a megállóban várunk épp odaérnénk gyalog. Végül a Peti kitalálta, hogy elmegy a lánykáért gyalog. Én ne menjek, mert ő a hosszú lábaival egyedül hamarabb megjárja.
Ezután elérkezett anyaságom eddigi legszörnyűbb fél órája. Miért tagadjam? Nagyon kiborultam. Felhívtam a szüleimet, és vázoltam a helyzetet. Ők sajnálkoztak. A háttérben Kicsimanó üvöltött keservesen. A szívem majd megszakadt! Tehetetlennek éreztem magam. Miután letettük a telefont lezuhanyoztam, és a zuhany alatt is csak záporoztak a könnyek. Soha többé nem hagyom ott kaja nélkül sehol még öt percre se. És ha meghalok? Jó ez elég szélsőséges, de akkor legalább egy adag kaja legyen, amíg tápszert tudnak szerezni neki! Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Végül apu kocsijával gyorsan hazahozták Minimanót. Még cicin is hüppögött a nagy ijedelemre. És én látni véltem a szemrehányást a szemeiben…
Peti visszavitte a kocsit. Mire hazasétált Petra már aludt. Én pedig összetörten ültem a nappaliban…
Na, de mire is kellett az utazóágy?
Az egyik barátunk felajánlotta, hogy tartsunk vele szarvasi kiruccanásán. De nem ám családostól, csak Petra és én!
Nagyon félelmetesnek tűnt ez a helyzet számomra, így az első pillanatban azt gondoltam, hogy biztosan nem megyünk. Aztán végiggondoltam, és rájöttem, hogy gyakorlatilag itthon is egyedül vagyok mindig Kicsimanóval. A Peti is biztatott, és felajánlotta, hogy levisz minket a sok-sok csomaggal. Végül egy nap gondolkodás után már örömmel vártam az utazást.
Anyák napján utaztunk. Előzményként körbelátogattuk az összes mamát és dédit meglepve őket Petra gipsz lábmintájával. Nagyon örültek neki. Petra pedig kellőképpen elfáradt. Mindenkit megajándékozott kedves mosolyával, majd fáradt sírásával. Amíg egyik helyről a másikra értünk pihent egy kicsit a kocsiban.
Nem csoda ezek után, hogy a Szarvasra vezető utat végigaludta.
Nagyon jól éreztük magunkat Szarvason. Igaz, Peti nagyon hiányzott! Hiányzott az esti együtt töltött, összebújós óránk. Valamennyire kárpótoltak a fél órás, órás napi beszélgetések. De az ölelés elmaradt.
A hét során Petra minden este ügyesen, egyedül aludt el egy kis ringatás után, és nem is riadt fel, ahogy előtte tette. Éjszaka is csak egyszer ébredt szopira. A második szopi után, amire kb 6-kor került sor, összebújva aludtunk tovább 7-ig, 8-ig. Ez alatt a hét alatt még közelebb kerültem Manócskához! Figyeltem minden rezdülését.
A héten nagyon bátor voltam: Petra szinte minden nap fürdött a melegvizes medencében. 🙂
Első alkalommal furcsán nézett, és kicsit lefelé görbült a szája, így gyorsan átmentünk a pancsolóba, ahol a lábamra fektetve már jól érezte magát. A következő napokban már a nagy vízben is el tudta engedni magát, még mosolygott is a többiekre! Hasra fektettem a vizen a fejét megtartva, hanyatt fektetve úsztattam a víz tetején, összebújva pancsoltunk. A hét végére már több mint 20 percet is pancsolt. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy már Apa is megérkezett!
Ez a hét arra is jó volt, hogy felismerjem, Manócska már nem csak akkor sír, ha éhes vagy álmos. Hiába ringattam a kocsiban tele hassal, csak nem akart elaludni. Kb a 3.napon elmentünk délután a camping játszószobájába, ahol Petra egyszerűen felüdült: kapálózott kezével, lábával, hasra fordítva olyan magasra emelte a fejét, hogy csak néztem. Vizsgálta az előtte nyitva elhelyezett textil könyvecskét. Fel kellett tehát ismernem, hogy Pöttömke akkor is sír, ha unatkozik, és szórakoztatni kell, vagy hagyni játszani, új ingereket bemutatni.
A hason fekvéssel kapcsolatban pedig megállapítottam, hogy otthon a kanapén azért nem emeli így a fejét, mert túl puha a felület. Tehát vennünk kell egy szőnyeget, amin kedvére tornázhat!
A hét eredménye pl a hangos vigyorgás is. Csak egyszer történt meg eddig, de nagy boldogságot okozott. Sőt a hét folyamán elértük az is, hogy néhány öltözés már nem járt üvöltéssel. Éljen-éljen!!!
Viszont volt séta közben hatalmas üvöltés. Pedig a pocak tele volt. Szegény Egér próbálta a saját babakocsijukat és a mienket is egyszerre tolni. Visszatettem a kocsiba, aztán ismét ordított a kínai üzletben, kivéve, ha a kezemben volt, illetve a végén már ott is. Így a kocsiba betéve elhagytuk a terepet. Rá 5 percre már az igazak álmát aludta.
Jártunk a hét során a piacon, ahol helyes kis nyári sapkákat szereztem be Petrának, és ahol türelmét vesztve ismét kiabálással reagálta le a sok embert és a nyugalom megzavarását. Azt hiszem, nem szeret vásárolni…
Sikerült a hét során parkban szopizni, kicsit megázni, madárcsicsergésben aludni, kenguruban sétálni a teniszpályára Petihez, nagyon finom jegeskávét inni és cézár-salátát enni. Kicsit kiborulni a felelősség súlyán.
Láthattam, mi vár még rám miközben Egér a Flórát pelenkázta. Gyakorlatilag lehetetlenség a kakás pelenkát anélkül lecserélni az izgő-mozgó gyerekről, hogy tetőtől talpig szaros ne legyen. Izgalmas ez az anyaság, az biztos. Néha igazi dzsungelharc.
Tökéletes csöppség
2008 április 29. | Szerző: kissmo
Ma voltunk ultrahangon. Minden a legnagyobb rendben! De előtte néhány gondolat még tegnapról…
Csak azt nem értem, hogy fürdés, masszás és öltözés után Petra miért sír mindig úgy mintha nyúznák. Képtelenség megnyugtatni, csak “nyugicicivel”. Lehet, hogy ilyenkor már annyira elfárad? Ki tudja! De tegnap este még cicin is sírt. Először húzta, és nyűglődött rajta, aztán óbégatott. Ki is ürítette mindkét cicit. Olyan étvágya van, hogy csuda. Holnap muszáj is lesz fejni akármennyire is utálom, hogy termelődjön sok-sok. Meg iszom majd szopis teát is. Mindent Manóért.
Jaj, majd elfelejtettem (pedig kár lett volna). Este a szokásos szertartás után Petra elaludt, én pedig kimentem a nappaliba. Kb háromnegyed óra múlva kis kiabálást hallunk a háló felöl. Nem hangos, csak amolyan szólongatós kiáltást. A másodikra bementem Petrához, hogy megnézzem, mi a baj. Hát azt látni kellett volna. Ahogy az ágya fölé hajolok, hatalmas vigyor fogad! Kicsit simogattam az arcát és már vissza is aludt. Olyan volt az egész, mintha kipróbálta volna a riadó jelzést. Látta, hogy ha kiált megyünk, így megnyugodva visszaludt. Édes pofa! Ezért mondom én mindig, hogy nem szabad sírni hagyni a gyereket. Így tudja, hogy a sírásra reagálunk, és nyugodt lehet akár egyedül is a szobában.
A tegnapi események után kezdem is a reggellel. 9-re kellett menni UH-ra. A keléssel nem volt gond. 6-tól kb fél 7-ig szövegelés volt a kiságyban időnként kiáltásokkal fűszerezve, így sokáig nem lehetett aludni. Mostanában nem kell attól félnem, hogy elkések valahonnan reggel. Profi ébresztőórám van. 🙂
Az ultrahangon kedves hölgy fogadott. Nem is volt senki más rajtunk kívül. Petra éppen ébredezett. Gyorsan levetkőztettem. Szerencsére a body maradhatott, így nem kellett átélnem a fejáthúzást követő üvöltést. Végeredmény: Minden a legnagyobb rendben. Szervek megfelelő méretűek és a helyükön vannak. Kell ennél nagyobb öröm? Vége a parának! Még azt is megjegyezte a doktornő, hogy látszik, hogy reggelizett, mert az epe szépen végzi a dolgát. 🙂
Miután hazajöttünk átrendeztem a lakást, amíg Kicsilány horpasztott az erkélyen. Igazából csak kinyitottam a kanapét a nappaliban, de mivel ettől helyhiány lépett fel, még néhány bútornak a helyzetét is meg kellett változtatnom. Hát, nem lett tökéletes, de azért nem rossz. Kis lakásban nem lehet nagyot alkotni. Ha Peti hazajön, majd ellát az ötleteivel, hogy lehetne másképp. Az ágyat kinyitni pedig már muszáj volt. Nem mertem már otthagyni az ágyon a csöppséget, félek, hogy hirtelen lefordul. Igaz, még nem mászik semerre, de sosem lehet tudni. Fő a biztonság!
Ma volt látogatóban a Papa is, Petra Papája. 🙂 Örültem Neki! Igaz, ha jön akkor Petra folyton alszik és így nem tudja “megnyomorgatni”, de látni látja.
Nem tudom, mi van ma? Törpe olyan nyugtalanul alszik az erkélyen. Vajon, mit álmodhat? Néha felsír. Vagy fáj valamilye? De utána visszaalszik, csak felsír. A szemgolyója meg úgy jár a redőny mögött, mint valami horrorfilmben. Úgyhogy tutti álmodik. Lehet, hogy most dolgozza fel az ultrahangos élményt?
Erkélylakók lettünk
2008 április 28. | Szerző: kissmo
Ma egész jó napunk van, és a hétvégénk is szuper volt! Szeretem, ha Peti itthon van. Olyankor csak úgy repül az idő! Így lett ez a hétvégével is. De sok esemény is történt.
A mi kis kertünk…
A hétvége eseményeihez tartozik egy jó kis vásárlás is. Annyira cuki ruhákat vettünk Manócskának. Igazi helyes kiscsaj lesz valamennyiben! Most éppen a mosásban vannak, de ha megszáradnak majd teszek ide képeket. Maga a vásárlás elég jól sikerült. De a múltkori plázázáshoz képest nem volt túl nyugodt, ugyanis kisasszony nem nagyon aludt közben. Lehet, hogy azzal zavartuk meg, hogy felszaladtunk előtte a dédihez, ahol az új ingerektől felélénkült. Olyan édesen mosolygott Gabi nénire, hogy csuda. Ő pedig majd megzabálta. Azt mondta neki: “Nagyon szeretlek ám, tudod?” Nagyon aranyos volt. Majd megpróbálunk sűrűbben menni hozzá, hogy bearanyozzuk a napját!
Vissza a vásárláshoz. Szóval miután kiszálltunk a kocsiból mér vigyorgott. Én naivan és a múltkori esetből kiindulva azt hittem, majd elringatja a babakocsi. Ezzel ellentétben végig fent volt és nézelődött. Kezdetben. Aztán mikor már elege volt elkezdett kiabálni. Olyan fáradt vagyok, segíts elaludni sírással. De hiába ráztam a kocsit, ő csak ordított. Gondolom, az idegen környezetben nem érezte magát biztonságban, szüksége volt az ölelő karomra. Kivettem kicsit, akkor megnyugodott, visszatettem, ringattam. Már nem sírt, de nem aludt el. Muszáj volt még ruhavásárlás után beszaladnunk a Tescóba kajának valóért. Na, ott végképp eltört a mécses. Hiába ringatás. Ki kellett vennem a kocsiból és a mellemhez ölelni. Nagyon vicces lehetett, ahogy a Tesco közepén táncolok az otthon megszokott koreográfiával: rugó kettő három négy, lépés balra, majd vissza stb… Mindeközben a Peti rohangászott mindenféle cuccért az ebédhez. Hát, elég paródiába illő jelenet volt. De átvészeltük. Sőt, az újonnan kinyitott pénztárba elsőként hívott át bennünket a pénztáros. A pici babával jöjjenek! Jólesett. Igaz Petra addigra már édesdeden aludt a mellkasomon. Hiába mégiscsak anya a legpuhább és legvigasztalóbb! Ez nekem azért léleksimogató!
Hétvégi szundi az erkélyen…
A két lustaság…
Az éjszakáink továbbra is jól telnek. Manócska 8 óra körül lefekszik, és rövid időn belül el is alszik. Nem igényel csak egy kis simogatást. Mi meg a Petivel kicsit tudunk beszélgetni. Csak az a baj, hogy hulla vagyok ilyenkor. Szívem szerint lefeküdnék Petrával, de akkor ki foglalkozna apával? Neki is jár a kényeztetés. Majdcsak megszokom a kevés alvást… Azt mondják, szokás kérdése. Remélem, tanulható!
Kicsimanó folyamatosan bővíti a hangadási repertoárt. Eddig volt főként a hö, hö-hö, áááá. Mostanra többek között kiegészült a háö, gr és egyéb torokhangokkal. Annyira édes! Konkrétan párbeszédet folytat, ha beszélünk hozzá. A hétvégén is olyan jól elcsevegett Nonna nagyival. Meg kell zabálni! Ma pedig újabb szájtartást gyakorol: Beszívja az alsó ajkát és “ráharap” a felső “fogsorával”. Az egész alsó ajka, és az áll-grübedlije tiszta nyál ilyenkor. És vicces, hogy a fogatlan ínyével harap.
Ma egész sokáig bírta hason. Annyira még nem emelgeti a buksiját. Pedig szerintem tudná, mert a mellemen nagyon megy neki. Egyelőre azért nem izgulok. Előbb-utóbb majdcsak kinyomja magát. Az a fura, hogy hason még mindig sokszor a teste mellé fekteti a karját. Eddig én mindig felhúztam neki, hogy könnyebben megértse, hogy ki kell támasztania, de lehet, hogy jobb, ha hagyom, hogy magától rájöjjön. Nem szabad siettetni. Így most nem macerálom. Csak hasra teszem, és kész. Maximum egy kicsit dicsérem, meg érdekes cucokkat teszek köré, hogy ösztönözzem a fejemelésre.
Játék közben…
A hinta Manót egyelőre csak rövid ideig köti le. Akkor is inkább a hintát összatartó csavart szemléli. Gondolom ez az a fix pont, amihez képest érzékeli a mozgást. Azt találtam ki, hogy majd nyáron kiteszem az erkélyre, és ott a friss levegőn biztosan jókat fog hintázni és kacarászni. Annyira várom már, hogy hangosan felkacagjon! Mindent megteszek érte, hogy ez minél előbb bekövetkezzen: pocaksimi, nyakcsiki, arc-ciróka, nyakbapuszi…
Ez a munkahét csak 3 nap. Úgy örülök neki. Hamar elszalad, és kereken 4 napot tölthet együtt a kis család! Majd kirándulunk nagyot! Legalábbis remélem!
Holnap megyünk ultrahangra. Kicsit izgulok. Eddig nem paráztam, hiszen Petra szépen fejlődik, de most elkezdtem emiatt a vizsgálat miatt. Átnézik minden kis porcikáját: koponya, szív, has, csípő. Teljes átvilágítás. De remélem, minden a legnagyobb rendben lesz!
Kirándulós napok
2008 április 24. | Szerző: kissmo
Annyira örülök, hogy megérkeztek az igazi tavaszi napok! Kivéve persze az aktuális hidegfrontokat, amire Manócska továbbra is nagyon érzékeny.
Elöljáróban végre sikerült megörökítenem a mosolyt…
Már nem is tudom, hol hagytam abba az elbeszélést. A lényeg: Rengeteget jöttünk-mentünk az elmúlt napokban. Úgy vettem észre Kicsimanó is szereti a jövős-menős napokat: alszik mint a bunda ezeken a napokon nappal is éjjel is. Most is éppen napozik az erkélyen a babakocsiban. Imádom! 🙂
Ilyen cuki…
És a lába közelről, cukkancs…
Na, szóval, merre is jártunk. Voltunk a szüleimnél születésnapot ünnepelni. Sajnos, ekkor nem voltam túl jól. Fájt nagyon a jobb mellem és lázam is volt. Már attól féltem, hogy begyulladt a mellem, de szerencsére másnapra már kezdett szünni a fájdalom, mára pedig kutya bajom. 🙂
Hétfőn a nővéreméknél voltunk. Imádnivaló ez a két csöpp angyal együtt! Bogi délutáni ébredést követően is szaladt a pokrócon fekvő Petra babához (mellékesen ébredés után még az anyja nyakában szokott csüngeni 10 percet, most rohanás a babához). Lefekszik mellé, és utánozza: kapálózik kezével, lábával. Petra pedig csak néz, vigyorog néha nagyokat.
Bogi…
Közeli a papucsos lábról… 🙂
Kedden a Kata barátnőmmel találkoztunk, és sétáltunk egy hatalmasat a dunaparton. Már neki is jó nagy pocakja van, nemsokára megérkezik Áron is. 🙂 Petra nagyon jól bírta az utazást a kocsiban, végig aludt. Azt hiszem, az a titka, hogy alvásidőben kell utazni. Reggel szopi után volt egy kis játék, és amikor elfáradt, akkor indultunk a Katához. Séta közben végig aludt a babakocsiban. Ebédelt egyet a Katáéknál, aztán nézelődött több mint egy órát. Ezek után már nem volt gond a hazafelé úttal. Útközben felszedtük a nagyit is, hiszen a keddi nap a nagyizós napunk és éppen útba esett. Az egész posta, az összes kolléga kijött megcsodálni a mi kis Manónkat. Hát, én olyan büszke voltam!!!! 🙂
Katánál…
Hazaérkezés után azért már kicsit nyűgösebb volt Petra baba, de érthető, érte sok élmény ismét. Nagyizott egy nagyot itthon. Aztán persze a fáradtság megint erősebb volt: üvöltött mint akit ölnek. Végül nálam nyugodott meg. Remélem, anyu nem bántódott meg, hogy kivettem a kezéből 1 óra nyűglődés után! Nálam fél perc alatt megnyugodott. Lehet, hogy kezdi az anyán lógós korszakot? Tény: főként az én kezemben van, vagy fekszik egyedül és nézelődik. Még az apja is ritkán veszi kézbe. Na, majd kipróbálom! Nem akarom én kisajátítani, csak most lehet, hogy mégis egy kicsit így alakul… Mondjuk a Peti későn jár haza, így főként én vagyok, aki mindent elintéz körülötte: kaja, pelus, fürdés, játék, beszélgetés, altatás. Végiggondolom majd ezt, miként lehetne kicsit ezen változtatni. Nem akarom, hogy csak és kizárólag én legyek, aki el tudja altatni, meg tudja nyugtatni!
Nagyinál…
Majdnem elfelejtettem, milyen szuper cuccot kaptam születésnapomra: Nem is cuccot, cuccokat. Persze mind összefügg Manócskával, de mivel az életem úgyis körülötte forog, nem bánom, hiszen az életemet megkönnyítő dolgokról van szó. Először is: Egy fantasztikus pelenkázó táskát a nővéreméktől. Van benne itókát melegen tartó, cumitartó, pelenkázó alátét, pokróc, telefon tartó és sok-sok zseb mindenféle hasznos cókmók tárolására. És nagyon szuper vidám színben. A kirándulásaink alkalmával nagy hasznát is vesszük/vettük.
Aztán: Petitől kaptam/kaptunk egy hiperszuper kengurut. Nem akármilyen ám, hanem olyan, amire nagyon vágytam, csak az ára miatt nem vettem volna. Szóval extra spéci cucc, orthopédusok által javasolt. Ami miatt különösen szuper: újszülött kortól alkalmazható, mert van fekvő funkciója is. Teljesen merev a háta, így picur sokkal kényelmesebben fekszik, mint akár a kezemben. Már nagy hasznát is vettem a tegnapi front alkalmával. Olyankor ugyebár őnagysága csak kézben nyugszik meg és alszik el, de ott is csak 10 percekre. Namármost ilyen esetben Petra kenguruba beköt, és már rázom is a popsiját. Ő nézelődik, ásítozik, aztán már megy is a szunya. Ha néha felébred, megint rázom egy kicsit sétálva és újra elszundít. Szóval, nagyon jó kis cucc. A kendő sem volt rossz, de azért abban jelentősen nyiklott-nyaklott szegény törpém.
Kendőben nyiklő-nyakló Manócska…
És a kenguru kegymászó szerelésében… Még bukósisak is van rajta… 🙂
Harmadszor: A szüleimtől kaptam C&A vásárlási utalványt, nem is kevés értékben (20.000 Ft). Úgyhogy valamelyik nap szedem a sátorfámat, és jól bevásárolok. Úgy döntöttem, hogy fele fele arányban magamra és Manócskára költöm majd a pénzt. Nekem sem árt néhány ruha, hiszen az alakom enyhén szólva sem kifogástalan. Kell néhány ruhadarab, ami ápol s eltakar. 🙂
Kicsit fura, hogy már 29 éves vagyok. Nem beszélve arról a tényről, hogy anya! 🙂
Még elújságolom, hátha van időm Manócska ébredése előtt, hogy mostanában az estéink egész jól alakulnak. Manócska az ágyában alszik esti szopi után. Persze a cicin sosem alszik be. Illetve ha elalszik is felkel, amint az ágyába teszem. Így a következő az esti szeánsz: Cici, egy kis ringatás miközben babazene szól, végül jóéjt puszi és be az ágyba. Egy kicsit még nézelődik, forgolódik. Aztán ha nem sikerül elaludnia, odamegyek simizni az arcát. Olyan fura, úgy alszik el, hogy jobbról balra, balról jobbra forgatja a fejét. De nem ám lassan, hanem irtó tempóban. Ha az arcát simizem, akkor is. De eddig erre mindig elaludt! Édesem!
Kettesben egy kis reggeli lustálkodás…
Ja, és tegnap végre én is kicsit többet aludtam. Lefeküdtem Manóval egyidőben fél 8-kor. Persze még megvártam, amíg elalszik, meg volt egy kis arc-simi, de mire a Peti hazaért én már aludtam. Kb fél 9-kor. A baj csak az, hogy mégsem érzem magam kipihentnek. Ki érti ezt? Ámbár a Peti szerint még hosszú-hosszú évekig nem fogom kipihentnek érezni magam. Lehet, hogy igaza van.
Frontos napok után
2008 április 18. | Szerző: kissmo
Nehéz eljutnom az írásig. De úgy gondolom, hogy az emlékeim megörökítése mindenképpen fontos, és az idő távlatából ezek a néhány napos kihagyások nem fognak számítani. Amikor Manócska majd olvassa a gondolataimat….
Az elmúlt napokat két szóval össze is tudnám foglalni: sírás-üvöltés. Mind Kicsimanó, mind az én részemről. Peti egészen későig dolgozott/dolgozik és így nagyon nehéz volt a frontok okozta nyugtalanságot átvészelni. De a nehéz napoknak is vége egyszer. A mai nap volt az első nyugodt napunk. Milyen fura, hogy a csöpp szervezetet is így megviselik a légköri változások! Vajon neki is a feje fáj ilyenkor? Sose fogjuk megtudni, mitől lesz a “csak kézben nyugszom meg, ott is csak 10 percre” -szindróma.
Tegnap voltunk Mille doktornőnél is. Jelentem, Manócska 5350 g és 58 centi. Szépen gyarapszik! Megdicsértek, amiért kizárólag anyatejjel táplálom. Nekem ez olyan furcsa. Mármint, hogy sokan tápszereznek. Meg is őrülnék, ha hajnali 4-kor vizet kellene melegítenem tápszerhez… Ráadásul annyira változó mennyit eszek. Szerintem ciciből amennyi jólesik, hiszen ha nem éhes, akkor már lusta lesz melózni a kajáért. Ha viszont ömlik a cumiból a tápszer csak nyeli mint kacsa a nokedlit. Mire észbe kapna, hogy jóllakott már majd kidurran. Na, mindegy a lényeg, hogy szép anyatejen növekvő gyermekem egészséges és boldog baba! 🙂
Amíg a doktornőre vártunk a kitett Gyógyhír magazinból olvastam fel Manónak a jelenlévők csendes megrökönyödésére. De ki nem tojik a fejükre! Szerintem fontos, hogy beszéljek hozzá, hallja a hangom, és az orvosi rendelőben nem nagyon jutott eszembe semmi azon kívül, hogy kiolvastuk a falon lévő színes képeket. Aztán a doktornővel folytatott beszélgetésem közben Manó elaludt a kezemben. Annyira fáradt volt már… Csak sajna felébredt öltözés közben. Na, azt az üvöltést! Néha el sem hiszem, hogy ez a hatalmas hang egy ilyen csöpp kis testből jön…
Valószínűleg nem kap plusz oltást majd a kötelezőkön kívül. De Peti azt mondta, még megkérdezi a saját orvosát is, mit gondol erről, aztán eldöntjük.
Este aztán Peti nélkül fürödtünk 2 este is. Minden simán ment. Az a fontos, hogy mindent kikészítsek előre, különben nagy szívás van, ha pl. épp a törölköző nincs a fürdőben. És már szerintem élvezi is. Áttértem arra a módszerre, hogy kevesebb vízben fürdetem, és befektetem a vízbe a kád aljára. Egyedül a feje alatt hagyom ott a kezem, hogy ne merüljön el. Azt vettem észre, hogy így nagyobb a biztonságérzete, nem fogja úgy azt a hátizsákot, amit majd a csatolt képeken lehet látni. 🙂
Ellazultabb, sőt már mosolygott is fürdés közben. Sajna a mosolyt nem sikerül megörökítenem a fényképezőgéppel. Totál béndzsa vagyok! De azért próbálkozom. Már van egy csomó közeli arc fotóm Manóról. Ezek többnyire a mosoly utáni állapotok, de azért sem adom fel!!!!
Petra utál hason feküdni, de a doktornéni azt mondta, hogy amíg bírja azért fektessem hasra még akkor is, ha ez csupán 2 perc. Sokszor 2 perc is számít, de szadiznom nem kell. Előbb utóbb természetesen is meg fog erősödni annyira, hogy nem fogja zavarni, és az arca nem fúródik majd a textilpelusba… Hát, elég rossz hallgatni, ahogy küzd az elemekkel, közben markolja a pelust, de “az élet harc”, időben kell kezdeni az edzést.
Aludni jó
2008 április 15. | Szerző: kissmo
A tegnapi nap végül eléggé anyakiakasztóra sikerült. Frontok jönnek mennek a szeszélyes április idején, én meg csak kapkodom a fejemet, és lelkiismeret-furdalás gyötör, amiért nem tudom megnyugtatni és elaltatni a lányom.
A délelőtt még egészen jó volt, dumáltunk is. Ráadásul próbált a hátáról oldalra fordulni. Le is fotóztam. Nagyon édes! Felhúzza a lábát izomból és gördül.
Íme a fordulás folyamata képekben…
Délutánra azonban elindult a pokoli körforgás: nézelődést sírás-nyűglődés követi, felveszem, akkor is ordít, de olyan erővel és hangosan, hogy a dobhártyám beszakad. Nem viccelek! Aztán hosszas karban ringatás után elbóbiskol. Mivel a derekam leszakad az 5 és negyed kilós csöppség alatt megpróbálok leülni. Abban a percben szem kipattan, üvöltés újra. Iszonyúan fáj a derekam egy ilyen nap után.
Aztán végül este 10-kor szopi után betettem az ágyba. Közben Peti is mellémfeküdt. Kb 11-kor aludt el egyedül. Többször felsírt, de inkább csak felkiáltott. Úgy éreztem, hogy nincs komoly baj, csak szólongat minket, így nem mentem oda hozzá. Végül csak elaludt! Napközben szívesen elringatom, de szeretném, ha az éjszakai alvást megpróbálná maga megoldani. Előtte mindig van szopi, hogy megnyugodjon, kicsit anyázzon, de aztán kis ringatás és irány az ágy. Ha ezt megszokja, akkor talán megúszom az éjszakai virrasztásokat. Persze, ha keservesen sír, akkor egyből ott termek, de ilyenre nem nagyon van este példa. Szerintem örül, hogy sötét van, kevés az inger és végre megpihenhet az egész napos “lárma” után. Kár, hogy üvegajtó van a nappali és a háló között. Így a Peti nem nagyon tud tévézni este. Ráadásul én még mindig nem engedem, hogy a hálóban a tévé menjen, vagy lámpafénynél olvasson. Tiszta hülye vagyok, de a saját alvásom érdekében nem merem megkockáztatni, hogy lámpafénynél teszem be éjszakai alvásra. Szerintem akkor ő sem aludna. Ezt a fél évet még kibírja talán a Peti is. Aztán ha Manócskának külön birodalma lesz ő is visszakaphatja szabad akaratát és identitását. Jöhet a tévé és az ágyban olvasás!
Este kidögölve anyu térdén fejem a tenyerében…
És Manó tegnap este 11-től (10-es szopitól) egészen reggel 6-ig aludt. Komolyan nyomja a kiscsaj! De gondolom ebben közrejátszott az is hogy állati fáradt volt már az egész napos nyűglődés után.
Este Peti elhozta a nővéreméktől a bébihintát, ami nagy örömömre pihenőszék és hintaszék is egyben. Csúcsszuper! Állítólag a ringatózás, hintázás segíti az agysejtek fejlődését. Persze figyelni kell a mértékre. Ma reggel például túlstimuláltam Manócskát. Sokat volt a hintában. Olyan fáradt lett, ordított mint a sakál. Alig tudtam megvigasztalni! Hülye anya úgy megörült a hintának, hogy túlzásba vitte! Na, de legközelebb már figyelek.
A hintában…
Miközben Manó hintázott én tornáztam egy nagyot. Persze még nem erőltetem túl magam, de eltökéltem, hogy nyárra már csini leszek. Peti is megérdemel annyit, hogy csinos legyen az asszonykája a szépséges lánya mellett! 🙂
Manó most kint a babakocsiban szunyál! Remélem, alszik legalább fél négyig. Utána úgyis érkezik a nagyi, akkor majd vasalok is egyet. Mert rend a lelke mindennek! Törekszem a tökéletességre!
Szép nyári nap
2008 május 28. | Szerző: kissmo
Az elmúlt két nap nagyon meleg volt! Én mondjuk nem bánom, mert imádom a meleget. Még a hőséget is. Tiszta gyagya vagyok, tudom.
Petra továbbra sem állt rá a régi egyszeri éjjeli kelésre. Kár! 🙁 Nem tudom, mi lehet az oka. Már arra is gondoltam, hogy biztosan kevés a tejci, és nem bírja így átaludni az éjszakát. Remélem, nem így van! Illetve bizonyos szempontból jó lenne, mert akkor a többszöri fejéssel megnőne a tej mennyisége és ezzel egyenes arányban a nyugodt éjszakák száma.
Tegnap este lefeküdt 8-kor, utána kelt fél 12-kor. Majd fél 2-kor, de akkor csak felsírt. Nem mentem oda hozzá, visszaaludt. De 3 körül felkelt, akkor megszoptattam. Végül 5-kor ismét kelt, és akkor szopi után hiába tettem vissza az ágyba, zengett tovább. Így vissza közénk. Sajna ott 1 órát volt csak el, utána kiabálás. Peti persze felébredt, és inkább elindult dolgozni. 🙁 Petra rövid kis kiabálás után újra elaludt a nagyágyban velem együtt. 9-ig aludtunk! Nagyon jólesett! Egy ilyen kiadós alvás után sokkal jobban érzem magam. Megtelek életerővel, és sokkal türelmesebb vagyok Petrával szemben is. Ezáltal ragyogó napot zárunk.
Ma pl ébredés után jókat játszott Kicsimanó a szőnyegen. Ja, új szőnyege van: Olyan számos-zöldséges-gyümölcsös polifóm lapokból álló kirakós. 🙂 Na, ezt jól megaszontam. 🙂
Furcsa, hogy a földre teszem a csöppséget ezekre a lapokra, de ő nagyon élvezi. Ebből a látószögből ismét kitárult a világ egy újabb szeletkéje. Mostanában a teknős a kedvenc játéka. Fellógatom a játszószőnyeg állványára, és ő onnan húzgálja lefelé. Közben a teknős arcát szemléli, harapdálná is, ha elérne a szájáig. Ehelyett inkább a róla lelógó csörgő műanyag cuccokat veszi a szájába. Annyira édes! Már ügyesen fogja a dolgokat. Különösen kedveli mostanában a másik kezét fogni a mellkasán. Haláli, mint egy kis török basa, vagy mamóca. De ha valami egyszerűbben megfoghatót megmutatok neki, érte is nyúl már és megfogja. Annyit fejlődik napról napra, hogy nem győzök csodálkozni.
A hason fekvés még mindig nem a kedvenc, de már tovább képes elleni ebben a pozicióban. Majd ha már meg tud fordulni, biztosan jobban fogja kedvelni a hasalást is, hiszen akkor már saját maga képes eldönteni meddig legyen a mulatság.
A babakocsira szerelt játék is nagy kedvenc. Ráadásul a hasizom gyakorlatok a mai napig megmaradtak. Leginkább a kocsiban gyakorolja. Nem tudom, miért pont ott. Lehet, hogy azért mert nem lát ki belőle és ez bosszantja.
A napokban megvolt az első nővérkémre hagyás is. Kb 2x háromnegyed óráig átélhette milyen kétgyermekes anyukának lenni. Szerencsére jól szerepelt. Petra pedig nagyon jól viselte a “magárahagyottságot”. Úgy nevetett a nővérkémre, ahogy ritkán teszi.
Tegnap voltunk a cégnél is. Jó nagy séta volt, de rámfért. Legalább mozgok, Manócska pedig legalább alszik fél óránál többet is napközben.
Csodájára jártak Törpikének! Jót beszélgetett a kollegákkal a kezdeti megszeppenés után. De valahogy így kivülállóként a cégben dolgozók annyira fásultnak tűntek. Még egy ilyen kis angyal látványa sem mindenkit mozdított meg. Örülök, hogy a lelkem egy kicsit kiszakadt innen. Visszatérhetett az érző lélek az üzleti lélek helyett. És így sokkal jobb! Nem tudom mi lesz a családanya szerep után. De azt hiszem vissza kellene térnem az eredeti szakmámhoz valamilyen módon…. De ez még a jövő zenéje.
A ma esténk a napi élmények után (mint a piaci séta és a nővéremék otthona) nagyon jó kis esténk volt. 7 előtt értünk haza, így egyből jött a fürdés. Igaz a kádban furcsán nyögdécselt, mintha valami baja lett volna. Lehet, hogy apát hiányolta. Ezt megértem! Én is hiányolom. De lassan csak vége lesz már ennek a hétnek és újra lesz közös fürdés.
És a legfontosabb: Nem sírt öltözéskor!!!!!!!!!!
Hogy miért? Azt nem tudom, de utoljára Szarvason fordult elő ilyen. És akkor nem volt pelenkázón a törpi, ahogy most sem. Nem a pelenkázóval van baj, hanem azzal, hogy törpe vagyok. 🙂 Hiába próbálok fölé hajolni, hogy kommunikáljunk, nem látja az arcom. Ha viszont az ágyon öltöztetem, simán fölé tudok hajolni, énekelni neki, és ez eltereli a figyelmet a tortúráról. Még a fejét is sírás nélkül hagyta bekrémezni, pedig az oltári ordítással szokott járni. Csodálkoztam nagyon!
Végül szopi után csak kicsit sírt amikor az ágyába tettem. Majd hosszas mozgolódás után, melynek következtében először keresztbe fordult, majd fejjel lefelé végre elaludt magától. De jó lenne, ha nem kelne olyan sokat éjszaka! Álom, álom édes álom!
Oldal ajánlása emailben
X