Fogacska?

2008 június 2. | Szerző: kissmo |

Ez a hét nagyon nehezen telt a számomra, mert Petit szinte alig láttam. Maximum reggel, amikor álmosan benézett, alszunk-e. Szóval, rossz volt. Szerintem, Petra is érezte, különösen az esti fürdésnél. Nem volt szórakoztató vicces fej fölötte.

 A jó időre való tekintettel többször voltunk Mamáéknál, ahol mindig nagyon jól érezte magát csöpp angyal. Jó idő volt. Végre ismét elkezdett egy huzamban kicsit többet aludni mint fél óra. De figyelni kell, mert fél óra elteltével elkezd mozgolódni. Na, akkor kell intenzívebben rázni a babakocsit, hogy visszaaludjon. Ha visszaalszik, onnantól ismét van szabad fél órám.

A legédesebb az volt, amikor Törpike nagyon álmosan a hintaágyra került. Anyuval két oldalról körbevettük, löktük a hintát, ő pedig végül szép lassan lefagyott, majd bedobta a szundit. Már csak a koktél és a pálmafás, pelusos fiúk hiányoztak mellőle.

Petra egyre többet mosolyog, nevet, kacag. Kezdi élvezni a testjátékokat is: hascsikizés, haspuszi. Közben nagyokat nevet.

Persze, ha úgy érzi, valami nem stimmel, ordítani is tud. Pl. amikor apu kézbe vette kiderült, hogy amíg pici volt, nem sokat tartotta kézben: Úgy elkezdett üvölteni, mintha nyúznák. Hiába, nagyon össze vagyunk nőve Petra meg én! Sűrűbben kell találkoznunk a fontos emberekkel: Brigiék, Anyuék, Nonnáék, hogy megszokjon minden családtagot, és kialakuljon a bizalom irányukba. Először anyunál is kiabált. De aztán szép lassan megnyugodott. Szerencsére én is bírtam cérnával, nem kapkodtam ki anyu kezéből. Annyira sírt, hogy utána még legalább 10 percig hüppögött.

Anyuéknál az árnyakba letettünk szivacsot, hogy Manócska tudjon forgolódni, rugkapálni. Nagyon édes volt. Folyamatosan felhúzza a lábát és próbál az oldalára fordulni. Általában még visszagurul a hátára. Na, akkor jön egy kis mérges kiabálás. Ez a kiabálás mostanában egyébként is nagyon gyakori. A gurgulázásról váltott át a kiabálós kommunikációra. Jujj, ez nagyon idegtépő ám! Olyan éles hangja van, hogy ha kertes házban laknánk, meglazulnának a cserepek.

A másik mutatványa mostanában az állandó ülni akarás. A hasizom gyakorlatokat továbbra is gyakorolja szorgalmasan. Ha a fekvést megunja, felültetjük kicsit, amíg el nem fárad. Persze a hátát megtámasztjuk. Olyan jól elvan így. Kitárul a nagyvilág! Olyan is volt, hogy a a hasamra támasztva ült a földön, vett egy nagy lendületet és felült úgy, hogy majdnem az orra koppant a földön a lába előtt. Figyelni kell rá nagyon. Néha engedem, hogy ülésből előre döljön a földre. Olyankor nagyon édes, orraesik (persze nem üti meg magát), aztán a popsija alól kibuknak a lábai. Mire észbe kap, már hason fekszik. 🙂 Persze hason még mindig nem az igazi a helyzet. Nézelődik egy kicsit, de hamar elunja, és akkor muszáj visszagörgetni hátra.

Bogi továbbra is nagyon kedves vele. Puszit ad az arcára, fogja a kezét. Néha szeretet rohamot kap. Olyankor összeszorítja a fogát és csak szorítja, hogy beleremeg a feje. Persze Petra kezét nem szorítja, csak fogja.

Amikor Peti végre itthon van, Csöppke issza minden szavát. Kiabálás nélkül fekszik a  földön és nézi, ahogy apa beszél. Mintha legalábbis egy félisten szavait hallgatná. Csúcs! A fürdésnél is voltak nagy nevetések! És végre este apa krémezte. Mondanom sem kell, zokszó nélkül tűrte. Bezzeg, ha én krémezem, ordít.

És végre este ismét van kihez odabújni kicsit lefekvés előtt Petrának is, nekem is. 🙂

Szegény Peit kiborítja Petra a reggeli kukorákolásával. Kiabálva ébreszt bennünket kb 6 órakor. Nagyon durva! Esélyed sincs arra, hogy pihenj még egy kicsit. Egyszerűen lehetetlenség figyelmen kívül hagyni ezt a lármát. Így mostanában korán kezdődik a nap.

És mi is történt még? Ja, igen, lehet, hogy bújik az első fogacska. Kis fehér pötty látható felül. Tudom, hogy a tankönyvek szerint alul kell először kibújnia, de Petra azt a részt nem olvasta. 🙂 Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez fogacska, de anyu és Brigi szerint is elképzelhető, hogy az. Majd meglátjuk. Ha az, előbb utóbb nagyobb lesz a pötty. De ezzel igazolva látszódna a sok éjszakai kelés.