Alvás hol vagy?

2008 szeptember 15. | Szerző: kissmo |

A hétvégén voltunk anyuéknál ebédelni. Húsleves volt a menü. Mindenki arra számított, hogy Petra is kóstol egy kis házi specialitást. Bevallom, még én is. Gondosan elkészítettem számára az ebédet, hogy majd milyen jóízűen elfogyasztja a kisasszony. De nem így történt. Kicsit sajnáltam, de igazából nem bántam, elég sós volt az a leves még az ő kis kezdetlegesen terhelt veséjének. Elég dühös is lettem, mert a család véleménye erősen megoszlott az enni, vagy nem enni témában. Még szerencse, hogy Petra eldöntötte, és inkább a sótlan bébipapit választotta az ünnepi lakomához. Majd karácsonykor eszik finom marhahúslevset. Addigra biztosan megszereti.

Vasárnap volt az első házassági évfordulónk! Kikötöttük, hogy nem veszünk egymásnak semmit, mert ez nem erről szól, de eltöltünk egy kis időt kattesben, és figyelmesebbek leszünk egymáshoz mint egyébként, pedig egyébként is elég figyelmesek vagyunk ám! 🙂

Szóval, e jeles alkalomból Nonna is részesült, hiszen együtt tölthetett egy kis iddőt Petrával. Kiscsajunk nagyon jól viselte, sőt mi több, élvezte! Jókat játszottak. Gondolom, különleges figyelem jutott Csöppkére, így nem nagyon tudott unatkozni!

A legédesebb azonban a hazaérkezés volt! Amikoris Petra látványunkra széles mosolyban és örömrepülésben tört ki! Hát, ez nagyon megható volt. Ilyen örömöt látni. Én még sosem éreztem ennyire, hogy ez csöpp lény így szeret! Most is mindjárt sírok. Milyen jó lehet a Petinek! Minden este (márha találkoznak, mert nincs meccs, haver, foci vagy munka) így fogadja Kicsilány!

Eljött a pillanat, amik minden kisgyerek életében, mégpedig a spenótevésé…. És jelentem nem kaptam a képembe az egészet. Ízlett neki és megette! :-)))

Ma előrébb lépett Petra és Boszi kapcsolata az ismerkedésben. Mostanában egyébként is ezerrel teper felé Petra bárhol, ha meglátja (de legalább már nem üvölt menekülésre késztetve a meglepett Boszit). Erre legalkalmasabb terep a kinyitott kanapé, melynek sarkában van elhelyezve Boszi alvópárnája. Namármost Petra felkerülve az ágyra észrevevén a macskát már lúszik is felé, de olyan tempóban, hogy megállítani nem lehet, csak a lábánál fogva visszahúzni, amit nagy kacagásokkal konstatál, majd újra nekigyűrkőzik és kezdődik az egész előlről. Na, de ma, nem visszahúztam, hanem odamentem a kúszva közelítő Petrával együtt a Boszihoz, aki megzavart alvásából furcsán pislogott ránk. De nem ment el, nem ijedt meg, így simogatni kezdtem. Nagyon tetszett neki, kinyúlt! És ekkor Petra is nyújtotta a kezét, hogy megsimogatja. Szigorú ellenőrzésem mellett ez meg is történt (fogtam a kezét, irányítottam, és nyitva tartottam a tenyerét, nehogy markolás legyen a vége). Hát, azt a kacagást hallani kellett volna! Nem véletlenül találták ki az állatterápiát. AMint a Boszihoz ért, hangosan kacagni kezdett. Tündéri volt! Remélem, Boszi is hamar rájön, hogy ez a hangos kis törpe egy igazi kis tündér!

Petra már egész jól bejárja a lakást. Ma pl amíg főztem odakint kúszott a hangom irányába. De legalább nem üvölt. Már tudja, hol keressen, ha hallja a hangom. Elindul felfedezőútra! Még a Boszi vizestáljába is belenyúlt a nagy felfedezés közben. Kár, hogy ilyen baromi hideg van! Remélem, nem fázik fel kúszás közben! De muszáj hagyni, hogy fejlődjön szabadon a mozgása. Le mégsem kötözhetem! A járóka meg nem az én stílusom, túl kicsinek tartom a teret. Inkább azt az ajtórácsot kellene már megvennünk. Mondjuk ma pl már pelusunk sincsen. Muszáj reggel azzal kezdenem, hogy leszaladok venni.

Tegnap és ma rémálom volt a napközbeni altatás! Nem tudom, mi lehet a baj, de iszonyat nehezen alszik el Kicsimanó! Ha elalszik a kezemben, akkor is felébred, ha beteszem az ágyába. És nem úgy, ahogy eddig, egy kis felriadással, hanem nagy hangerejű, kétségbeesett ordítással. Lehet, hogy a foga. És lassan már a fél órás intervallumot sem éri el az alváshosszúsága egy etapban. Tanácstalan vagyok, mit tegyek. Majd megkérdezem csütörtökön a védőnőt. Hátha van ötlete!

Nem is beszélek az éjszakai alvásról. Eddig olyan jó volt, hogy az éjszakák aránylag jól teltek, de most: iszonyat nehéz a visszaaltatás. Még a cicizés után is képes felriadni. Biztosan a foga! Én nemtudok másra gondolni, csak erre. A jobb alsó fogacska már érezhető, ha az ujjammal tapizom az ínyét. Egy kis szúrós, hegyes fehér tűhegy. A bal alsót csak látni, kezdi áttörni az ínyt. A Dentinox szart sem ér. Petra nem is engedi, hogy benyúljak a szájába, így nem is tudom a kívánt helyre juttatni. Ha mégis sikerül, akkoris csak a szájába kenem, nem az ínyére, tehát felesleges. A homeos bogyó, amit eddig adtam neki, elfogyott. Még az is lehet, hogy eddig azért voltak jobbak az éjszakák, mert adtam neki ezekből? Na, majd holnap kiderül, mert megyek a patikába és veszek újra. Hátha tényleg segít. Bármire képes vagyok, hogy enyhítsem a fájdalmát!