Beszél a baba

2009 január 7. | Szerző: kissmo |

 Olyan boldog vagyok, mióta néhány éjszakát sikerült Petrának átaludnia. Persze, van, hogy felsír. Ilyenkor nem is mindig kell bemenni hozzá, megnyugszik magától, de néha kell egy kis támogató anya. Ilyenkor bemegyek. Ha meglát, már fekszik is vissza. Kettőt simítok a hátán, és már alszik tovább.

Az ünnepek alatt Kicsilány nagyon apás lett, aminek nagyon örülök. Játszottak együtt sokat, miután elmondtam apának, hogy néha az is elég, ha melléül. Aztán végül egész jól feltalálta magát, és az ülésből mindig kialakul valami fincsi kis játék.

Sajna, a karácsonyra vett hintalovat Törpike még nem annyira szereti. Szerintem csak az a baja, hogy nem ér le róla a lába. Lehet, hogy szerelni kellene rá valamiféle lábtartót. Ha ráültetem, csak ül kukán, fél perc múlva pedig már nyújtja a kis kezét, hogy kijönne.

A napokban bővülő szókincsnek lehetek tanúja: Célirányosan használja a “hamm” kifejezést az evésre. Látja, hogy előveszem a turmixot, már mondja. De ha beültetem az etetőszékbe, akkor tuti, hogy mondja. Ilyenkor annyira aranyos. Sőt, ha meglátja pl a pudingosdobozt, akkor is megnevezi, hogy ez itt bizony “hamm”. A gyerekekre, gyerekek képeire mondja, hogy “baba”. De néha csak úgy minden dologra is rámondja. Néha a macira is a képeskönyvben. És a legcukibb: Észre kellett, hogy vegyem, túl sokat használom azt a szót, hogy “na”. Pl, ha befejezek egy munkafázist (pelenkázást, kaját stb). És ezt a kisasszony is észrevette. Mindig utánammondja. Jól megnyomva a “n” hangot.Valahogy így: “nnnnnnna”.

A múltkor a kádban megtanítottam neki, hol az orra, szeme, szája. Édesen mutogatta. A szemét mondjuk majdnem kinyomja. 🙂 Persze, ha kérem, hogy mutassa meg pl apának, mit tud, pláne hogy nem mutatja. Amikor viszont mondtam neki, hogy vigyázz, mert orra esel, rámutatott az orrára. Szóval, azért tudja már, hol van.

Ragyogóan iszik cumisüvegből önkiszolgáló módon. Már csak azt kell megtanulnia, hová kell visszatennie, ha kiürült. Amikor iszik teljesen hátrahajtja a fejét, majdnem felborul, amikor már kevés van az üvegben.

A fogmosással egyre jobban állunk. Általában megsikálom egy kicsit neki, aztán odaadom, hagy játszon vele. De ez kizárólag szájban matatós játék lehet, ha vízbe lóbálja elveszem tőle. Rá kellett azonban jönnöm, hogy ez a fogmosás-tanulás csak úgy fog működni, ha minden alkalommal én is fogat mosok vele. A példa jobban motiválja. Így úgy néz ki, esténként 2x is fogat fogok mosni. Nem véletlenül mondják, hogy az ember nem csak tanítja gyermekét, hanem tanul is tőle.

Valami iszonyatosan kicsípte Törpi popsiját. De nagyon durván!!! Apró kis sebek is lettek rajta. Végig a nagyajkakon is egészen hátra. Lehet, hogy a lencse. Mást nem nagyon evett. A gyógyszertári popsikrém erre félek, már nem lesz elég, úgyhogy apa vett Bephanten Plus-t. Amióta azzal kenem, kicsit jobb a helyzet.

Kisasszony új hobbit talált. Eddig is mindig kint volt a konyhában, amíg mosogattam, elpakoltam. jól eljátszott a befőttes üveg tetőkkel. De mostmár rájött, hogy  ki tudja nyitni a szekrényajtókat. Előszeretettel pakolja a lábasokat, szűrőket, szalvétákat. Néha a szemeteshez is bepillant, de eddig időben elcsíptem még a túrkálás előtt. Viszont volt egy pillanat, amikor nem figyeltem eléggé: Van egy szekrény a nasiknak és a cicakajának. Na, innen sikerült kibányásznia egy nyitott habcukor zacskót. Amikor odaértem, hogy elvegyem tőle, már egy cukor a szájában volt. Tudtam, hogy olyan nagy gond nem lehet belőle, mert írtó könnyen elolvad, így megvártam, mit kezd a helyzettel. Hát, írtó cuki volt! Látni lehetett az arcán a győzelem mámorát. A cukrot néha kivette, megnézte, visszatette. Hamar elfogyott. Csak az egész gyerek ragadt, egyetemben azzal a padlórésszel, ahol megfordult (effektív az egész lakás).

Már képes a legókat szétszedni. Próbálja összeilleszteni is, de az még nagyon nem megy neki. Kitaláltam a legóval egy új játékot is. Kiraktam egy nagyobb felületet, majd megfordítottam. Ezáltal nem dudorok, hanem üregek lettek a felszínen. Tökéletes hely, hogy csipeszeket dugdossunk bele. Egyszer megmutattam neki, aztán már önnállóan is ment. 🙂 A kreativitásom határtalan….

Mostanában sokat segít a házimunkában is. Pl a tiszta ruhák elpakolásában, és vasalásában. Kicsit egyedi a technika. Amikor beviszem a szobába a halom ruhát, egyesével a földre huzigálja azokat, majd rájuk fekszik és megöleli őket. 🙂
 Akárcsak azt a gyapjútakarót, amit leterítettem neki a földre, hogy tudjon hentergőzni. Azóta, ha látja, hogy terítem, már szinte ugrik rá és öleli.

A nagy karácsonyi apával játszásnak meglett az az eredménye is, alig várja, hogy hazajöjjön. Amint meghallja, hogy az apja nyitja a kóddal a kaput (ilyenkor fent csipog egyet a kaputelefon), már mondja, hogy “papapapa” és megy az ajtó felé. Nem is megy repül!!! És ezt olyan jó látni! Kicsit azért féltékeny vagyok, de boldog. Sőt, napközben amikor hallja, hogy jön valaki a külső ajtónál, rámnéz és kérdezi: “papa?”

Vettem egy bundazsákot is, mert írtó hideg van odakint, mínusz fokok csak úgy repkednek. Viszont az ágyában nappal továbbra sem alszik fél óránál többet, pedig tudom, hogy a délutáni alvásnak ez nem elég és nyügi ébredés után, de nem nagyon tudom visszaaltatni. A bundazsák jó szolgálatot tesz, mert így az erkélyen tud aludni 1 órát is egyhuzamban, ami már elég az  ő felettébb alacsony alvásigényének, és az én igényeimet is figyelembe veszi. Na, semmi komoly, mert arra nem elég, hogy magammal is foglalkozzak, vagy olvassak, de arra elég, hogy elvégezzem a háztartási teendőket.

Petra néha mostmár próbál álldogálni, de inkább csak akkor, ha nem veszi észre. Amint rájön, hogy áll, már csüccsen is le. Ha pedig megpróbálom a kezét fogni és úgy “járatni” egyből leül…

Folyamatosan combizom erősítést végez. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy vagy két kézzel kapaszkodik valamibe, közben leguggol, majd feláll. Jó kis combizma és popsija lesz. Szerintem így készíti fel a testét az állásra, járásra.

A pelenkázás felér egy aerobic órával mindkettőnknek. Kicsilány közben elforog, felül, feláll. Olyan ereje van, alig bírom visszafordítani. Lefektetni egyenesen lehetetlen. Level 4, ahogy a Kardos Peti mondaná! Már egész jól tudom állva ráadni a pelust. Csak a popsitörlést nehéz úgy megoldani, hogy ne legyen minden csupa-csupa kaka…. A popsikrém meg kerül, ahová kerül. Csak alákenek egy kicsit ott, ahol éppen érem, aztán jónapot!

Voltunk Bogi születésnapját ünnepelni. Bogi negyon cuki volt, ahogy egymás után bontogatta az ajándékokat. Azt sem tudta, mihez nyúljon. Petrával is nagyon aranyos volt. Nehéz megegyezniük a játék birtok-viszonyokon, de lassan talán belejönnek. Kicsilány első dolga volt a lakásba érkezés után, hogy ráraboljon a dohányzóasztalon lévő pogácsára. Tudja, mi a jó! A karácsonyfa díszeket sem csak szemlélte. Próbálta megkóstolni. Egyet-egyet sikerült is megkaparintania, így el kellett zárni a fától hermetikusan. Nem mindig sikerült… Az egész napot végigcsinálta 2x fél óra alvással. Ott is aludt egyet a Bogi ágyában. A karomban altattam el, majd letettem az ágyra. Kb harmadszorra már nem kellett újra karba venni, és aludt kemény fél órát. Kész vagyok tőle. Rendeződni fog ez valaha?